I. Életek

A szikra az ami erőt adott a motornak, hogy továbbvigye Mr. Carrot-ot a förtelmes mocsáron átvezető, elhagyatott erdőirtással övezett úton. Messze villanó fények jelezték üldözői jelenlétét, amint lassú aléltsággal közeledtek felé, egyre távolabbról.

Mr. Carrot gyorsított, habár kocsijának motorja alig bírta a terhelést és félő volt, hogy lefullad. Ha ez történik, akkor a férfit elkapják. Bizonyára meg is kínozzák majd. Talán szteroidokat, vagy éppen amfetaminszármazékokat is bevetnek majd, hogy szóra bírják. Mindent meg fognak tenni, hogy kiszedjék belőle az információt. Még ha ez az életébe kerül is.

Mr. Carrot élete

Amikor valaki harmincévesen a feleségével egy réten szaladgál, mely felhőtlenül romantikus napfényben úszik, az valójában már rég elbúcsúzott minden józan ész szülte gondolattól, s valójában már rég elhagyatottan áll egy őszi kert közepén.
A fák között elvétve még átszalad a szerelem, de könnyet csaló léha tekintetük ég csupán az ember retinájába, olyan hamar eltűnnek.
Mi jöhetett ezután?
Mr. Carrot vadászni ment. Azonban ez a vadászat nem kacsákra, vagy egyéb állatokra vonatkozott. Habár nem mindig sikerült neki, mert nem volt ideje. A remény hamar elfogy, s hősünk inkább úgy döntött, inkább beül egy kávézóba. Azon elmélkedik ilyenkor az ember, hogy miért nem sikerült aznap semmi. És az előző nap?
Ha jobban belegondolunk soha semmi nem sikerült igazán. Soha nem volt hatalmunk a környezetünk felett. Mr. Carrot néha kivételt képezett, ám ezek az idők régen tovaúsztak, s már a horizonton sem látszanak.

Négy hónappal később pedig minden megváltozott.
Négy hónappal később pedig semmi sem változott.
Négy hónappal később Mr. Carrot találkozott Mr. Vigo-val és elfelejtette feltenni a kávét főni. A filter pedig hamar átázott. A kávét többé senki nem főzte meg.
A kávé otthon maradt, elhagyatottan várt az idők végezetéig, miközben Mr. Carrot inkább egy kávézóban töltötte az idejét Mr. Vigo-val.

Mr. Vigo élete

Ha jellemezni kellene az ördög és az angyalok viszonyát, azt mondhatnánk, hogy a nők valójában harminc után megöregszenek. Napok óta nem jártak hozzá. Sőt talán hetek is elmúltak, a világ pedig őszbe fordult a mocsár mellett.
A derékfejással keresztezett vesebaj sok mindent megmagyarázhat, ha értő szemek veszik szemügyre. Az észjárás függvényében kitalálhatjuk, mit kell csinálnunk. Ha a szíve fáj, akkor még rengeteget lehet tenni a dologért, hacsak nem az őrület határán lebegünk, csupán optimistának kell lenni.
Mr. Vigo gyerekként nem sok tapasztalatot szerzett. Az apja szerzetes volt, az anyja pedig ápolónő egy kórházban.
Mr. Carrot-tal már régen találkozott. Az elszáradt levelek egy halomba voltak söpörve. A szél kitartóan hordta szét, miközben a naplemente a vörösen csikorgó égbolton lassan, őrjítően lassan ment végbe. Mr. Vigo szenvedéje nem tartott soká, ahogy a mocsáron átfolyó folyó két keménykalapot sodort magával, melyeket valaki kihorgászott, csak hogy tűzre dobja.
Szebb is volt még akkor a szépnél minden, az aranyló ezüstfolyó partján sok-sok évvel ezelőtt.

Álmok útján

Hajnalodott az országúton, ahol Mr. Carrot feküdt, fejjel az óceánnak. Háborítatlanul aludta örök álmát, ahogy a fekete sziluett lassan továbbsétált nyugatra a felhők felé.
Rándulás sem futott végig kihűlt testén. Ha gondolkodhatott volna, legszebb percét élte volna meg. Hiszen mindig az a legszebb perc, melyet nem élhetünk meg, az a legszebb csók, mit sohasem kaphatunk meg, gondolta volna a férfi, miközben agyveleje lassan rothadt. Mr. Carrot ott feküdt nem létező vágyaival az óceán partján futó országúton, a távolodó fekete sziluettel a messzeségben. Sohe nem ébredt fel.

Mr. Vigo szomorúan ballagott az országóton fekete sziluettjével az oldalán, hogy végül elvesszen a távolban örökre vándorolva, mindig tovább...