Úton hazafelé

Ez a legbűbájosabb állatos film, amit valaha láttam. Talán a Beethoven az, ami felveheti vele a versenyt. Ahogy elmesélik, hogyan mennek haza az állatok gazdáikhoz, teli kalanddal és izgalommal. Ennek a filmnek a végén mindig meghatódtam.

Sajnos a mai állatos filmek, mind olyan mások. Nevetségesen vannak megcsinálva. Talán egy az, ami tűrhető volt: Jó fiú (Good Boy).

Gondolom azért nem tetszenek a mai ilyen filmek, mert kitalálták, hogy amikor az állatok beszélnek, mozog a szájuk. És ez az ami nagyon nem jött be. Ebben a filmben szerencsére nem ez történt, akkor ez még nem volt divat.

Ahogy a 2 kutya és a macska elindulnak megkeresni a gazdáikat, olyan aranyos szerintem. Ahogy felépítették az egész történetet, sok veszélyes helyzetet megoldottak (mint pl amikor a párduccal találkoztak), és végül haza is jutottak.

Jó ötlet volt, hogy egy macska volt benne, és nem ellenségnek állították be. Természetesen Lutri (a második részben Mázli) a kedvencem belőle, a fiatal lelkes kutya, aki nem tud egy helyben maradni és persze ott van Árnyék (Shadow), a bölcs kutya, aki nélkül nem jutottak volna haza és Sassy a kényes macska.Mindegyik karakter tökéletesen ki lett dolgozva.

Oh, és a magyar hangok...Stohl Andrástól kezdve Simonyi Balázsig mindenki jó volt. Hát, igen, akkor még tudtak szinkront csinálni. Egyébként most tudtam meg, hogy Lutri eredeti hangja Michael J. Fox volt. Ezen meglepődtem:-)

A film második része nem a legjobbra sikerült, de az sem lett rossz, de sajnos az első közelébe sem ért.