Aludj csak, én álmodom

Megunhatatlan. Bájos. Humoros. Ez a három szó, ami jellemzi ezt a vígjátékot.

Bill Pullman (Űrgolyhók, Függetlenség napja, Casper, Átok), Sandra Bullock (Beépített szépség, Átkozott boszorkák, Ház a tónál) és Peter Gallagher (Narancsvidék, Amerikai szépség). Nem rossz összeállítás, igaz?:-) Hiszem már mindegyik szerepelt jó filmekben. Ebben sem lehetnek rosszak. És tényleg nem.

Az egyik legjobb és legaranyosabb vígjáték, amit valaha láttam. Vicces párbeszédekkel, fordulatokkal és annyi romantikával, amennyit elbír a film.

Picit a történetről: Lucy, a magányos metrójegyet áruló lány beleszeret egy utasba (Peter-be), akivel még sosem beszélt. Egy baleset következtében "megismeri" és egy félreértés végett Peter egész családja azt hiszi, hogy Lucy Peter mennyasszonya...

Már a sztori sem hétköznapi, amit egy-két szereplő (a főszereplőkön kívül) - Peter családja főleg - teljesen feldob. A reagálásaik, a lelkesedésük (ahogy befogadják egyből Lucy-t a családba) és a beszólásaik nélkül nem hoztak volna ilyen jót ki, ebből a sztoriból.

Aki szereti a vígjátékokat és a jó színészeket, mindenképp nézze meg. Nem fogja megbánni.

Azt hiszem most már mindig ki fogok térni a szinkronra: tökéletes. Mindenkinek annyira jó, hozzáillő hangot adtak, hogy senki nem mondhatja, hogy ennek a filmnek rossz a szinkronja. Csak ne, az újra szinkronizáltat (azt hiszem 2006 körül készítettek újat) nézze meg bárki is!!! Annyira szörnyű, hogy ennyi erővel hang nélkül is lehetne nézni....

Sajnos trailer-t nem találtam hozzá, de higgyetek nekem: Jó film!:-)