A nyelvoktatás helyzete magyarországon

Ez egy nagyon tömött sztori, sorry about that...

Annyira utálom az embereket. Egyénileg is, meg csoportokba rendeződve is. Hadd írjak le egy kedves kis sztorit.
Srác elmegy tanítani nyelvsuliba. Tanít már egy ideje, nincs nyelvizsga, nem angol szakos. Eddig nem volt baja ezzel, működött így is, nem is rosszul. Szóval új nyelvsuli. Hívják, mert sürgős. Gondolja okés. 30km oda, 30 vissza kocsival. Ez jelentős befektetés, de pénz fial pénzt. Odamegy, nincs interjú, nincs tájékoztatás semmi. Gondoja, majd lesz, ők tudják, ők a profik. Nem tudják, nem profik. Legalább abból leszűrhető, hogy nem írják le milyen papír kell, hogyan kell számlát adni, stb...Srác gondolja, semmi baj, mindenhol van hiba.3 hónap fizu nélkül. Ez nem jelent jót. Nincs szerződés, nincs semmi. Szerencsétlenkednek rajta. Olyan papírt is kérnek, amit még sosem kértek vállalkozótól, mert fölösleges/tilos. Srác fénymásol, postáz.Pénz nincs. "Kérj meg olyan embert, aki tud nekünk számlát adni" - mondják. "Beszélhetnénk a pénzügyesekkel, hogy mégis lehessen szerződés?" - kérdezi. A válasz nem. Nekik volt rossz tapasztalatuk, ezért jó kémszervezethez méltóan a felsővezetők kiléte titkos.Meg lehetne kerülni talán, ha a központi infó számot hívja, de nem teszi, mert a srác az elbaszott őskorból lépett elő és tudja még mi az az etikett. Kár, mert manapság nem tudják.Egy barátja segít, de csak néhány hónapot tud, mert nagyon sok lenne az adója másképp. Srác belemegy, úgyis minden megoldódik.Jön pénz.Eljön a nyár is. Szünet van.Kirúgják az előző főnököt, jön helyére újabb. Srác megírja a helyzetét, és hogy jó lenne valamit tenni. Nem kér semmit, mert az új főnök megtiltja, hogy írjanak neki, minden olyan hirtelen jött, nem tudja feldolgozni a túl sok infót. Srác elfogadja, jogos.Vár.Lassan jön a szeptember és arra gondolnók, hogy majd felveszik a kapcsolatot, hogy eltakarítsák a szart, amit csináltak. Esetleg meginterjúzzanak végre, rájöjjenek, hogy tudok számlát adni nekik, és tisztázzák a dolgokat. Nyár van. Senki sem dolgozik. Hát ööö tényleg? És akkor hogy intézik a hirdetést, meg a tanítványokat? Sehogy.Jah tanítványok. Mindenki becsapva érzi magát. Fűt fát ígértek és most semmi nincs. És én állok ott, és próbálok válaszolni pl. arra, hogy miért nincs nyári konzultáció, amikor is ígérték, de nekem határozottan megtiltották, hogy tartsak.A barátot többé nem kérhetem meg, hogy adjon számlát helyettem, nem lenne etikus.Hát így fizut sem kapok majd.De el sem megyek, mert nem a szomszédban tanítok. Benzint nem költök a semmire.Majd megírom nekik, mert a barátom szerint az a probléma megoldása, ha szólok arról, hogy van problémám. Hát az e-mail biztos nem megoldás (szerinte), maradna a telefon. De én suttyó vagyok és nem költök rájuk pénzt. Ráadásul sztem a szó elszáll, az írás megmarad.Persze írhatnék egy programot, ami minden percben küld egy mailt nekik a bajomról, amíg meg nem oldódik, de sztem nem lennének túl lelkesek.Szóval kb. ez van.Nemtom jól írtam-e le a sztorit, de az én szemszögemből, mindent megtettem, amit kértek. Tudok számlát adni, jól tanítok, eljuttattam minden papírt, amit kértek. Arról nem tehetek, hogy szigorúan az illemtan szerint élek, és ha azt mondják ne írjak csak vészhelyzetben, akkor nem írok, nem szólok, mert ezt illik tenni.Sajnálom, ha valaki úgy gondolja ez nem értelmes viselkedés, és hazudik, lop, csal, csak azért, mert mások is ezt csinálják.Azt is sajnálom, hogy az emberek képtelenek mások helyzetébe képzelni magukat. Persze akinek nem inge, ne vegye magára. Annyit tudok csak, hogy 3 embert ismerek, aki valaha tudott lelki támaszt nyújtani és ebből kettő a szüleim. A másik pedig egy régi barátom. Jah, kellemes Berlint (remélem jól emlékszem, nem vagyok jó nevekből, sorry). ;-)Az én pici világomban egy cég feladata a dolgozói jólétének fenntartása, mert a boldog munkás jól végzi a dolgát és megrendeléseket szerezni/termékeket eladni. A google-nél nem szarnak az ember fejére talán annyiszor. :-DIgaz a google és ez a nyelvsuli összehasonlíthatatlan és elnézést kérek, amiért ilyen unfair dolgot mondtam. Talán túl sok negatív dolgot tapasztaltam.A nagy kérdés azonban marad: miért maradnék egy olyan cégnél, ami nekem nem felel meg?Semmiért. Kivéve, hogy felelős vagyok a tanítványaimért. Mert az az igazság, hogy bizony ha valaki tanít, azzal nem azt vállalja, hogy bemegy egy helyiségbe és beszél. Elvben tanítani kell és felelősséget vállalni. Így illik.És itt jön a dilemma: ha elmegyek ettől a cégtől, akkor elhagyom azokat az embereket, akiknek esküt tettem, hogy megtanítom őket. Aki úgy gondolja az előbbi mondat, melodramatikus volt, ölje meg magát most. Köszönöm. ;-)Én nagyon komolyan veszem a dolgokat és a csokit is, meg a fagyit is. Egy ilyen nyelvsuli nem működik és szégyen a világra nézve, hogy ilyen létezik. Persze ilyen alapon kiírhatnánk az emberiséget.Mit tehet egy fiú ilyen esetben? (nem, nem irtom ki az emberiséget...még)