Lopás

Ma ellopták a telefonomat, egyenesen a táskámból. És nem az idegesített fel, hogy ellopták (persze az is), hanem inkább az, hogy NEM VETTEM ÉSZRE. Ott sétált mögöttünk 2 srác és csak úgy a hátamon lévő táskámon kihúzták a cipzárt és kivették a telefonomat. Most komolyan, ki képes erre? Miért lopnak? Miért jó ez nekik? Nem mintha olyan sokat értek volna vele, mert a telefon nem nagyon volt már csúcsformában. Ez amolyan másodlagos telefon volt. A billentyűje már nem működött 100%-osan, ahogy a kamera sem, de benne volt az 1 GB-os micro SD kártyám és rajta a zenéim. Tulajdonképpen zenehallgatásra használtam csak, de akkor is...

Egész nap próbáltam elterelni erről a gondolataimat, szerencsére dolgoztam, ezért nem is volt nehéz. De amikor elindultam haza...olyan mérhetetlen dühöt éreztem, amit még soha azelőtt. Talán, mert még sosem hagytam el semmit, de még nem is loptak tőlem.

Egész végig az úton azon a 2 srácon járt az agyam, mintha valaki direkt, folyamatosan játszaná a történteket a fejemben. Szörnyű volt. Nem tudom, hogy mit láthattak az emberek az arcomon, de úgy megnéztek az utcán, a héven, a buszon...nem is akarom tudni.

Itthon elmeséltem a történteket és egy picit lehiggadtam, de most hogy mennék aludni, már megint eszembe jutott és nem tudok elaludni. Olyan mérges vagyok. Régen ezt nem merték volna...lopni...azért ha jól emlékszem levágták az emberek karját. Nem bánnám, ha ez a büntetés mondjuk visszakerülne a törvények közé.

A barátnőm emlékszik az egyik srácra, akinek sárga oldaltáskája volt és volt rajta egy nagy szakadás (mintha letéptek volna róla egy kitűzőt). Nézni fogom a táskákat és ha egy hasonlót is meglátok, fel fogom ismerni a srácokat. Nem tudom mit csinálok akkor, mert bizonyítani úgysem tudom, de valahogy szívesen bosszút állnék...

Áh, megnézem a New Moon trailer-ét, az meg szokott nyugtatni:)