Amikor valaki(k) elhatározzák, hogy filmet akarnak forgatni, azonnal felmerül a kérdés, hogy milyen technika kell hozzá. Azonban a döbbenetes és hatalmas és időtlen igazság az, hogy ez olyan sokára merül fel, hogy az elején fölösleges vele foglalkozni. Hogy miért?
Mert egy film feladata, hogy elmeséljen egy történetet. A szálak szövögetése közben pedig kifejtse a kitaláló(k) világról alkotott képét. Sajnos minden filmnek van ilyen. Még a Batman-nek is. Egy ilyen nagyon filozofikus meta-cuccról van szó, ami kivetül a társadalmunkra és odaprojektálódik elénk, egy szelektív tükröt tartva. Szóval minden filmnek van valami morális tanulsága na. A pornónak is (=minden kapcsolatba hozható a szexszel) ;-)
Tehát az ember kitalál egy ilyen szotorit (arra alapozva, amit ismer). Ez jó sok idő.
Amikor azonban túljutottunk azon, hogy egy érdekes történetet egy faja dramaturgiával tudnánk prezentálni, csak a technika hiányzik, akkor (ez most van) máris szóbakerül. És jön a kétségbeesés. Hogy kell dolly, meg steady-cam, meg milliós világítóberendezés, meg ött-trillió-csillió-dollármilliárdos kamera. Mert különben mindenki magasívből olyat pottyant a művünkre, hogy azonnal tönkre is vágja a filmszalagot.
Nos, ahogy Besenyő N. M. István mondaná (azaz Besenyő Nagyon Művelt Istvány): ez hülyeség.
Természetesen van, amit nem lehet nélkülözni (pl. kamera ;-)), azonban rengeteg dologgal megalkudhatunk, a készítés során, hiszen olyan faja és erős történetet találtunk ki, és olyan remek színészekkel dolgozunk, hogy akárhogy átjön a cucc. Jó példa erre az Equilibrium, vagy a PI, esetleg a 28 nappal később. Bár ezek 35mm-es szalagra készültek, ami azért nem két forint, de most nem az amatőr-filmekkel hasonlítjuk össze, hanem pl. a Pókember 3-mal (előbbiek pár millióból, utóbbi 300 millióból készült; előbbiek kultfilmekké váltak, utóbbit mindenki utálta, csak nézik mer' Pókember). Érezhető a különbség.
Namármost, ha visszatérünk a valóságba, és elővesszük apu kameráját, meg egy zseblámpát, meg hozzá a haver is a kamerát, meg még egy zseblámpát, és összejövünk (asszem) 6-an, akkor mi jön ki? Blair Witch Project. Annak idején nagy hájp volt, mert jól tálalták.
Ezen a fonalon elindulva, kitalálhatjuk, hogy természetes fényekkel, és egy izé kamerával is lehet alkotni jót. Csak meg kell találni a módját, nem pedig sírni anyunak az új cuccért. Az csak arra jó, hogy gizduljunk a haverok előtt. Nagyon kevesen tudják igazán kihasználni.
Tehát akkor kamera (az csak van valahol, ha más nem 50.000 huf Auchanban), ha nagyon kell belső helyszínen egy NDK asztali lámpa egy 100 wattos égővel (legyen nem NDK, és legyen kettő, és akkor marha gazdagok vagyunk), meg egy A3-mas fehér lap derítésnek, és hát maga a stáb. Rendező (aki tud is rendezni, és lehetőleg értsen sokmindenhez és legyen világlátott, vagy valami), operatőr (aki nem csak tarcsaja-kamerát-oszt-jóvan, hanem megpróbál olyan felvételt csinálni, ami mond valamit, erősíti a sztorit), és végül - a teljesség igénye nélkül - egy vágó (aki ért is valamilyen programhoz, ami azon a misztikus számítógépen fut, és még dramaturgiailag is konyít az olyan egyszerű dolgokhoz, mint a félelemkeltés, meg örömkeltés, meg hasonló filmekből elessett cuccok). Meg persze elkelhet egy informatikus (de a rendező úgyis mindenhez ért), aki összeköti a kamerát a géppel, meg tudja mi fán terem a youtube, meg a konvertálás, meg az xvid kodek).
No, ha így elindult valaki, és mondjuk be is fejezte, akkor lássuk mit kaptunk:
Adott egy film, aminek érdekes a sztorija és a vágás miatt a jó felépítés állandóan ott tartja a nézőt. A kép nem valami jó, de erre mondják, hogy "lesz majd jobb, csak így tovább". Mindenesetre, ha valaki végignézte (nem végigszenvedte, mer' a haver monda, hogy megsértődik, ha nem mondod, hogy jó), akkor konstatálja, hogy egy tehetséges csapatról van szó, és hát jópofa a film. Ennyi, semmi több.
A nézőt nem érdekli a technika maszlag. Hiába csinál az ember filmet a legújabb Canon HDV 5000-es kamerával (jó ilyen nincs, de a cikk mindig elavul, szóval talán 100 év múlva pont aktuális lesz :-p), ha nem köti le a nézőt.
Szóval a tanulság:
A másik tanulság pedig:
Tehát az ember kitalál egy ilyen szotorit (arra alapozva, amit ismer). Ez jó sok idő.
Amikor azonban túljutottunk azon, hogy egy érdekes történetet egy faja dramaturgiával tudnánk prezentálni, csak a technika hiányzik, akkor (ez most van) máris szóbakerül. És jön a kétségbeesés. Hogy kell dolly, meg steady-cam, meg milliós világítóberendezés, meg ött-trillió-csillió-dollármilliárdos kamera. Mert különben mindenki magasívből olyat pottyant a művünkre, hogy azonnal tönkre is vágja a filmszalagot.
Nos, ahogy Besenyő N. M. István mondaná (azaz Besenyő Nagyon Művelt Istvány): ez hülyeség.
Természetesen van, amit nem lehet nélkülözni (pl. kamera ;-)), azonban rengeteg dologgal megalkudhatunk, a készítés során, hiszen olyan faja és erős történetet találtunk ki, és olyan remek színészekkel dolgozunk, hogy akárhogy átjön a cucc. Jó példa erre az Equilibrium, vagy a PI, esetleg a 28 nappal később. Bár ezek 35mm-es szalagra készültek, ami azért nem két forint, de most nem az amatőr-filmekkel hasonlítjuk össze, hanem pl. a Pókember 3-mal (előbbiek pár millióból, utóbbi 300 millióból készült; előbbiek kultfilmekké váltak, utóbbit mindenki utálta, csak nézik mer' Pókember). Érezhető a különbség.
Namármost, ha visszatérünk a valóságba, és elővesszük apu kameráját, meg egy zseblámpát, meg hozzá a haver is a kamerát, meg még egy zseblámpát, és összejövünk (asszem) 6-an, akkor mi jön ki? Blair Witch Project. Annak idején nagy hájp volt, mert jól tálalták.
Ezen a fonalon elindulva, kitalálhatjuk, hogy természetes fényekkel, és egy izé kamerával is lehet alkotni jót. Csak meg kell találni a módját, nem pedig sírni anyunak az új cuccért. Az csak arra jó, hogy gizduljunk a haverok előtt. Nagyon kevesen tudják igazán kihasználni.
Tehát akkor kamera (az csak van valahol, ha más nem 50.000 huf Auchanban), ha nagyon kell belső helyszínen egy NDK asztali lámpa egy 100 wattos égővel (legyen nem NDK, és legyen kettő, és akkor marha gazdagok vagyunk), meg egy A3-mas fehér lap derítésnek, és hát maga a stáb. Rendező (aki tud is rendezni, és lehetőleg értsen sokmindenhez és legyen világlátott, vagy valami), operatőr (aki nem csak tarcsaja-kamerát-oszt-jóvan, hanem megpróbál olyan felvételt csinálni, ami mond valamit, erősíti a sztorit), és végül - a teljesség igénye nélkül - egy vágó (aki ért is valamilyen programhoz, ami azon a misztikus számítógépen fut, és még dramaturgiailag is konyít az olyan egyszerű dolgokhoz, mint a félelemkeltés, meg örömkeltés, meg hasonló filmekből elessett cuccok). Meg persze elkelhet egy informatikus (de a rendező úgyis mindenhez ért), aki összeköti a kamerát a géppel, meg tudja mi fán terem a youtube, meg a konvertálás, meg az xvid kodek).
No, ha így elindult valaki, és mondjuk be is fejezte, akkor lássuk mit kaptunk:
Adott egy film, aminek érdekes a sztorija és a vágás miatt a jó felépítés állandóan ott tartja a nézőt. A kép nem valami jó, de erre mondják, hogy "lesz majd jobb, csak így tovább". Mindenesetre, ha valaki végignézte (nem végigszenvedte, mer' a haver monda, hogy megsértődik, ha nem mondod, hogy jó), akkor konstatálja, hogy egy tehetséges csapatról van szó, és hát jópofa a film. Ennyi, semmi több.
A nézőt nem érdekli a technika maszlag. Hiába csinál az ember filmet a legújabb Canon HDV 5000-es kamerával (jó ilyen nincs, de a cikk mindig elavul, szóval talán 100 év múlva pont aktuális lesz :-p), ha nem köti le a nézőt.
Szóval a tanulság:
SILÁNY TECHNIKÁVAL IS LEHET MARHA JÓ AMATŐR FILMET CSINÁLNI, MERT NEM EZ A KULCSA A FILMKÉSZÍTÉSNEK.
A másik tanulság pedig:
ATTÓL, HOGY EGY FILM A LEGMODERNEBB TECNIKÁVAL KÉSZÜLT, A NÉZŐ ENNEK DACÁRA KI FOG MENNI A MOZIBÓL (SZOBÁBÓL, VAGY AHOL VETÍTIK), HA NEM KÖTI LE.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Akkor is írhatsz kommentet, ha nem vagy tag.
Néha pedig előfordul, hogy "a kért műveletet nem tudja végrehajtani". Hát ilyenkor újra kell próbálkozni. Eskü nem az én hibám. :-p
Szóval írj kommentet bátran. :-D